Nem egy esztendeje, kedvesem kereste terepen lett egy kertem. Ez egy hely hegye, legek lege.

Szeptemberben egy meglett csemete teteje, mely egekbe mered, tele lett beteg levelekkel. Elrettentve felmekegtem: gesztenye, le ne gyere nekem! Nem lesz lent leveled, mely megett elrejtezhetsz! Gereblye fejedbe mered, esetleg gyerekzsebben leszel eltemetve, s nedveket elvesztve senyvedhetsz. De nem lettem respektelve, ezer leesett gesztenye fedte be gyepemet. Persze erre meg rengeteg gyerek sereglett kertembe.

Decemberben kedves veresbekecses egyedek telepednek meg erre, melyeket rendszeresen etetek. Ezek fejjel lefele mennek meredek helyeken, nem esnek le, mert ezen egyedek feneke egybe lett szerkesztve egy termetes veres ecsettel, melyet Felettes Szellem keze jegyez.  

Egyeseknek meg, melyek egekben repkednek, rendszeresen veszek eledeleket, s ezek kedvvel szemezgetnek. Melegben bezzeg szerelmesen enyelegve zengedeznek, felvernek engem reggel, nem szendereghetek.

E hetekben nem fekete jeges nedvek estek le, kertemet teljesen befedve. Ezt szeretem. De elmerengek: e jeges lepel melengethet szervet, mely mellemben ver? Ez lehet?