Pest legbelseje egy teret rejt, melyen egy remek desszert-helyet jegyeznek. E hely messze e hegyekkeretezte medence-szerte nevezetes. Rengeteg esztendeje egy remek mester tervezte el. Ezen ember szerepel egy versben, melyet kedvencem szerkesztett, s benne elmereng:   

"Ej, be kedvem lenne szent hely egere helyett stexes embernek lennem!

Ez esetben veszek egy gejl eledelt, melyet e mester neve jelez,

emellett egyszer kedvem lenne egy pelyhes megperzselt egyedhez.

S elterjesztem kert-szerte, szerencse gyermeke lett Etele!"

De nem e mesterember neve lett e hely jele, egy Genfben eredezett ember lett megnevezve, mert vele kettesben remekeltek. 

De ne tekeregjek el messze! E jegyzet terve: terjesszem el nektek, menjetek e helyre, mert remekelnek. Nem kertelek, eledeles menedzserek megetettek, de nem ellenkeztem. Netes enfelemmel, Desszerttel mentem, s leteszteltem e helyet. Kedvemet leltem benne, s nem egy szeletet leeregettem eledeles szervrendszerembe, emellett remek feketelevest lefetyeltem tejjel. Meglehet, fenekem terjedelmesebb lesz, de egye fene, emberek egyszer mennek Mennybe, nemde? Menjetek eme eldeles helyre, rendeljetek, ne berzenkedjetek!