Egy meglett herceg megy,
kese gebe menetel vele,
ezen tesped herceg feneke.
Meglesem – mereng – Welsz remek hely-e?

Lelek-e csermelyt s telt kerteket?
Terem-e rendes eledel, melyet lelegeltethetek?
Kedvezett-e helynek veres nedv,
melyet rengeteg ellenfelem elcsepegtetett?

Meglett herceg megy csendben,
kese gebe menetel vele.
Merre megy, egy teljes megye csendben les.
Nem elvtelen emberek telepedtek le erre!

E herceget castle-be terelve megetet egy fejes,
szem s nyelv epedhet eledelekre rendesen!
Emberek tesznek-vesznek meg rezsegnek,
ez ’tereh’ lehet szemeknek!

„Emberek, fejesek, welsz ebek!
Nem szerettek engemet?
Vedeltek, de nem rebegtek verset,
melyen lelkem felemelkedhet?”

„Fejesek, fejesek, welsz ebek!
Verses embert nekem, melyet lefejeztethetek!
Legyen neve eleve fejsze,
ez kell egy eszperente versbe!”

Erre megszegnek leheletek,
mellekben megrekednek legek,
s 1+1+1 fejsze-ember megjelenve
versel s penget ennek  - de nem kedvesen!

E versek rendszeresen
ezzel lesznek befejezve:
„Nemzetfejes, te tetted ezt!”
Erre menten kellemetlen est kerekedett. 

„Legyen ezer welsz fejsze hevekben elveszejtve!”
– rendelkezett eszement herceg.
Mentek ezek, fejet leszegve, de egy sem pengette ezt:
„Herceg, rendes ember lehetsz! Kebelemre gyere!”

Ezreket kergetett bele e rettenetbe Welsz-szerte,
s esze elment teljesen, de lelke felemelkedve
keresztbe tett ezen embertelen cselekedetnek,
nem szendereghetett csendben, ez lett veszte.

Welsznek egy nem kerge hercege szerepelt e webhelyen:

eszperente.blog.hu/2009/06/10/welsz_hercege_eveteket_lefejeztetne